„Az utolsó mohikánok egyike vagyunk, akik még átadhatnak a mai fiataloknak értékes információkat, a cikkeinken keresztül pedig az értékek felé fókuszálhatjuk a figyelmet” – szögezi le Hímer Bertalan „Paya”, a Miskolcról indult Rockinform magazin alapítója, tulajdonosa, főszerkesztője. Szavai nyomán kirajzolódnak a rendszerváltozást követő évtizedek globális folyamatai, ok-okozati összefüggései, de a zsurnaliszta szakember kimondja az alapigazságot is: „a mai világban frissnek, aktuálisnak kell lenni, de a rocktörténelem korszakai, zenekarai, lemezei megkerülhetetlenek”.
– Kezdjük azzal a jó hírrel, hogy az idén harminc esztendős Rockinform különböző sikerek, hullámvölgyek, majd néhány év szilencium után feltámadt poraiból, ha nem is a megszokott formában, de ma is működik.
– Igen, 2021 februárjában újra indultunk az interneten: honlapunkon és a legnagyobb közösségi médiában is elérhetőek vagyunk. A nyomtatott verziónak a mai viszonyok között már nincs realitása. Jelenlegi kiadónk, Székely Szabolcs hathatós szponzorálásának köszönhetően üzemelhetünk, illetve idén már az NKA Hangfoglaló Programja is támogatott bennünket; érkeznek fizetett hirdetések, szóval kezdünk megkapaszkodni a piacon. Szerencsére a Rockinform a mai napig jól csengő márkanév.
Természetesen a kihagyott évek után majdnem a nulláról kellett indulnunk, megkerestük a régi kollégákat, de újakat is toboroztunk. Webes felületünkön régi lapszámainkat is elérhetővé tesszük, így bárki elolvashatja azokat – természetesen mindez friss anyagok kíséretében. Szintén egy pályázati támogatásnak köszönhetően ősztől podcast anyagaink készülnek, szóval haladunk a korral.
– Merész vállalkozásnak tűnt 1992-ben egy rockzenei szaklapot elindítani, hiszen az emberekben még élt a nyolcvanas évek közepének emléke, amikor a műfaj a trendváltozások következtében partvonalon kívülre került. Mégis, miben bízott?
– Egyrészt zenéltem, másrészt rengeteg zenét hallgattam, de érdekelt az újságírás is. Egy kétéves szakmai kurzuson szereztem ilyen irányú képesítést, ahol országos hírű, neves szakemberek tartottak előadásokat. Zenei „szakíróból” meglehetős hiány mutatkozott, 1989-től, felkérésre, több újságnak dolgoztam Miskolcon, majd később még tovább bővült a kör, három-négy lapot láttam el külsősként. Főleg zenei tárgyú cikkekkel, tudósításokkal, interjúkkal foglalkoztam. Ebből kiindulva úgy éreztem, van létjogosultsága ennek a fajta újságírásnak. Az ötletet egyébként az azóta már eltávozott szintén újságíró barátom, Henzler István – aki egyébként az AB/CD együttes gitárosaként lett ismert – vetette föl, vele és Totyik Róbert fotós kollégával indítottuk el a Rockinformot 1992-ben.
Megyei, régiós lapban gondolkodtunk először, végül országos kiadvány lettünk. Koncepciónk szerint egy átfogó, sokrétű orgánummal szerettünk volna kijönni a piacra. Célul tűztük ki, hogy a korszak fiataljainak, akár a gyökerekig visszanyúlva bemutassuk a zenei értékeket, természetesen az aktuális témákkal karöltve. A bluestól, a dzsesszt is érintve az undergroundon keresztül egészen a metalig terjedt a skála – természetesen nem feledve a klasszikus rock prioritását. Ekkorra már az általam alapított Rockinformnál főszerkesztő és egyben lapkiadó is lettem, tehát kezdtem megismerni a szakma újabb oldalait.
– Minek köszönhető, hogy a magazin művészileg és üzletileg egyaránt sikeres vállalkozás lett?
– Azt is tegyük hozzá, hogy vidékről – Miskolcról! Az ilyesmihez kitartás, elhivatottság szükséges. A kiadói jogokat a kezdeti időszakban, tőke hiányában, ideiglenesen átadtuk bizonyos cégeknek, aztán bő egy év után kiderült, hogy nem tudunk együtt dolgozni, így a lapkiadást is kénytelen voltam saját kézbe venni. Ez komoly kihívást jelentett számomra, és nem csupán az anyagi nehézségek okán: a szakmai munka mellett gyakorlatilag menedzselnem kellett a lapot. Több krízist átéltünk, de mindig találtam megoldást. Az indulástól eltelt tizennégy hónapban szerencsére sikerült annyira megerősödni, hogy a példányszám felfutott, a hirdetők megszaporodtak, így az újság megállt a saját lábán.
Kiépítettünk egy rendszert, bekerültünk a zenei-kulturális vérkeringésbe, értékadó, értékteremtő orgánummá váltunk. A zenei piacon elismertek lettünk, akkreditációval akár külföldi koncertekre (Hollandia, USA, Ausztria, Németország) is bejuthattak munkatársaink. A lap presztízsére jellemző, hogy nemzetközi szinten is jegyeztek bennünket. Több világsztárral készíthettünk interjút, mindezen túl a tavalyi év büszkesége, hogy a Whitesnake huszonöt éves, díszdobozos kiadványában, a könyv mellékletben egy oldalt kapott egy 1998-as Rockinform címlap, amelyen David Coverdale szerepel. Tudtommal ez egyedülálló eredmény.
– Miben látja az okát, hogy a lap további működtetése veszélybe került akkoriban?
– Elsősorban a lemezpiac összeomlásában, kisebb részben pedig a nyomtatott sajtó visszaszorulása miatt. Itt megjegyezném, hogy az utóbbi tendenciát időben felismerve, 2000-től már saját honlapot működtettünk – a zenei magazinok közül elsőként! Az említett problémák kiküszöbölése nem rajtunk múlott, hiszen világméretű jelenségről, tendenciáról beszélhettünk. Ennek jeleit 2004-ben kezdtük észlelni, 2005-ben pedig már nagyon kellett kapaszkodnunk. A bevételek egy része a lapeladásból, más része a hirdetőktől származott. Ez utóbbi a koncertszervezőkből, a lemezkiadókból, hangszerforgalmazókból, illetve öt százalékban más, egyéb forrásból tevődött össze. A felsoroltak közül legérzékenyebben a lemezkiadók hirdetéseinek csökkenése, elmaradozása érintett bennünket, miután az ő forgalmuk is drasztikusan visszaesett. Ha visszaemlékszünk, 2005 táján szaporodtak el igazán – még nem is a letöltések – az illegális CD-másolások, esetenként hamisítások.
A lap megszűnését elkerülendő befektetőt kerestem, előbb a Metal Hammer, majd az RNR Média adta ki a Rockinformot. Ezzel a két-két esztendővel sikerült a túlélés úgy, hogy a lap összesen tizennyolc évig volt jelen a piacon. Ezt követően is működhettünk volna tovább, ám akkori megszűnésében, a végjátékban olyan emberi tényezők játszottak közre, amelyekre – rajtam kívülálló okokból – nem lehettem ráhatással.
– Ma, a kíméletlen piacgazdasági körülmények között, az információdömping világában mennyire lehet létjogosultsága, egy rockzenei szaklapnak?
Egyelőre főállásom mellett szerkesztem a Rockinformot, napi szinten több anyag is kikerül a webre, még több a legnagyobb közösségi médiában fellelhető oldalunkra. A stábot tovább építgetjük, remélem, eljön az idő, amikor hasonlóan ütőképes csapat áll össze, mint a legjobb időszakunkban! A mai világban frissnek, aktuálisnak kell lenni, de a rocktörténelem korszakai, zenekarai, lemezei megkerülhetetlenek. A friss hírek mellett erre is hangsúlyt fektetünk, szerintem ez az egyik erősségünk. Az utolsó mohikánok egyike vagyunk, akik még átadhatnak a mai fiataloknak értékes információkat, a cikkeinken keresztül pedig az értékek felé fókuszálhatjuk a figyelmet.
Az eredeti cikk itt olvasható: https://magyarnemzet.hu/kultura/2022/08/rockinform-a-zene-szolgalataban?fbclid=IwAR0XLpx164O_5eLIdcdVxWmLozwZJ6EzsF494Rfm2HOMhDn0oxC9_iahkoU
(forrás és képek: Rockinform)
