A Thin Lizzyvel, szólóalbumaival és jazz-rock-blues vonalon is alkotó Gary Moore generációja egyik legkiemelkedőbb gitárosa volt. A Classic Rock tavalymegjelent cikkében a gitáros-énekes legjobb albumait válogatta össze. Az ír gitárhős, Gary Moore 58 éves korában, 2011. február 6-án bekövetkezett halálát számos tiszteletadás követte. Ozzy Osbourne „fenomenális zenészként”, a Queen-ből Roger Taylor „virtuózként”, Scott Gorham – aki Moore mellett játszott a Thin Lizzyben- „nagy játékosként és nagyszerű srácként” emlékezett Moore-ra. Amikor pedig Eric Clapton fellépett a Royal Albert Hallban 2011 áprilisában, Moore Still Got The Blues című számának akusztikus változatát játszotta el – egyfajta tisztelgésként. 

Robert William Gary Moore 1952. április 4-én született Belfastban. Mindössze 16 éves volt, amikor először szerzett magának hírnevet a dublini székhelyű Skid Row blues-rock együttes tagjaként. Pályafutásának már ebben a korai szakaszában tartós köteléket alakított ki Phil Lynott-al , aki rövid ideig a Skid Row énekese volt, mielőtt Írország legnagyobb rockbandáját, a Thin Lizzyt vezette volna. 

Moore 1974-ben egy nagyon rövid időre csatlakozott a Thin Lizzyhez, majd még kétszer visszatért. Mindössze egyetlen albumot készített a bandával, a Black Rose-t /1979/. De ő és Lynott hosszú évekig folytatták a közös munkát – Lynott 1986-os haláláig. 

Moore feltűnően széles stílusválasztékkal rendelkezett. 1975-ben csatlakozott új csapatához, és a 70-es évek végén a Colosseum II-vel három jazz-rock fúziós albumot rögzített. Gary igazából hard-rock gitárosként készítette a legjobb zenéit – akár a Thin Lizzy-vel, akár szólóművészként. Blues zenészként is sikeresen működött karrierje utolsó szakaszában, – kezdve azzal, hogy a Still Got The Blues albumot 1990-ben megjelentette.

1994-ben Moore egy tinédzserkori álmát élte meg, amikor csatlakozott Clapton egykori Cream zenészeihez, Jack Bruce-hoz és Ginger Bakerhez a rövid életű BBM projektben. ’95-ben a Blues For Greeny című album borítójával is tisztelgett legnagyobb hatása, az eredeti Fleetwood Mac gitáros, Peter Green előtt. 

Moore maga is inspirációval szolgált a rockgitárosok több generációjának, köztük Slashnek, Randy Rhoadsnak, Joe Bonamassanak és nem utolsósorban Vivian Campbellnek, aki 2011-ben időt szakított anyazenekarától, a Def Leppardtól, hogy eljátssza „Moore szerepét” az újraegyesült Thin Lizzyben. 

„Gary teljes erőbedobással gitározott, nemcsak gyorsan, hanem dühösen is. Ez volt a különbség Gary Moore és más gitárosok között – ez az intenzitás.”- nyilatkozta róla Campbell.

És akkor lássuk a „kötelező lemezek” listáját!

Thin Lizzy – Black Rose (Vertigo, 1979)

Gary Moore – Corridors Of Power (Virgin, 1982) 

Gary Moore – Still Got The Blues (Virgin, 1990) 

Gary Moore – Back On The Streets (MCA, 1978)

Gary Moore – G-Force (Jet, 1980)

Gary Moore – Victims Of The Future (1983) 

Colosseum II – Electric Savage (MCA, 1977)

(forrás és képek: Rockinform)