Nuno Bettencourt odavan a gondolatért, hogy a rockzenét nagyon hosszú ideig lehet intellektualizálni, de amikor eljön az idő, hogy fel kell kapni a gitárt és írni kell valamit, akkor ráébredünk, hogy a rock ugyanúgy működik, mint egy mondóka vagy gyerekdal.

Nuno a MusicRadarnak nyilatkozott az Extreme 15 év után megjelenő stúdióalbumáról, a Six-ről, amely június 9-én kerül piacra az earMusic gondozásában. Bettencourt azt mondta, hogy a jó rockbandák körül van egy bizonyos aura vagy titokzatosság, és ez rendben is van, de a szimpla rockdal írás egészen az alapokhoz nyúlik vissza.

„Mindenki azt gondolja, hogy a rock ’n’ roll zene és a rockbandák bonyolultak és intellektuálisak. Sajnálom, de a tény az, hogy mi is csak kurva gyerekdalokat írunk felnőtteknek. Lecsupaszítva ez az, amit csinálunk. És mindannyian ezeket énekeljük, és sok lesz ezek közül „himnusz”. Mi a különbség a ’The wheels on the bus go round and round’ és az ’Oh-woah-oh’ között? Mindkettő ugyanaz a szar! Csak a szövegek és a dallamok kissé felnőttesebbek.

Ahol az igazi zsenialitás megmutatkozik, az az, amikor a gyerekdal egyszerűségébe valami összetettet teszel. Ezt csinálta a Queen és a Led Zeppelin is. Így írt Eddie Van Halen olyan rockzenét, amely azonnal érthető volt, de egy olyan játékstílussal kombinálta, amely találékony és trükkös volt.

Kreatívak lettek ezek a dalok, még azok a részek is, amikor csak ritmusoztak. Nem jazzt játszunk, oké! Még mindig rock ’n’ roll-t csinálunk, és még mindig egy három és fél perces dal van terítéken, és a nótáknak egyszerűnek kell lenniük! Nincs semmi baj az egyszerű dolgokkal, ha van bennük valami kis zsenialitás. A kedvenc bandák, akiket szeretünk, ők is egyszerű rockdalokat írtak, de ha mélyebbre ásott az ember, akkor rájött, van bennük egyfajta komplexitás.

Voltak rétegek, amiket le tudtál hámozni, és így jöttek elő olyan dolgok, amiket felfedezhettél. Ez az, amit én „egyszerűségnek” nevezek… Az egyszerű ötletek egy része bárhonnan származhat, a pop melódiák folyamatosan hatással vannak ránk.”

 „A napokban valaki nagyon megnevettetett. Egy gitáros azt csinálta, hogy szétszedte a Rise dalunkat elemeire, majd hallgatta-hallgatta és elemezte – mostanában nagyon elterjedtek az ilyen reakcióvideók! Sírva röhögtem! Azt mondta: „Jön a refrén, és hol is hallottam már ezt!?” Majd belekezdett egy Kesha dalba, amiben azt a jódlizást csinálta. Leestem a székemről! Tökéletesen csinálta, pontosan eltalálta. Nem azt mondom, hogy onnan vettem, de szent fasz, ez tényleg Kesha átkozottul ragadós dallama… Nem hittem el. Ilyen a pop!”

Bettencourt szerint nincs még egy olyan banda, amely jobban példázná az egyszerűség elveit, mint a Radiohead. Az, ahogyan ők képesek összefonni a bonyolult témákat az egyszerűbbekkel, az megváltoztatta az életét…

„A Radiohead kibaszott művészien csinálja ezt! Tudod éneklik ezeket a dalokat, mert monoton, és semmi bonyolultság nincs bennük. De ember, vannak olyan dalszövegek, dallamok, furcsa harmóniák, amelyek miatt mégis oké a produkciójuk. Alternatívnak hívjuk őket, mert egy kicsit komplexszebbek.

Sokan utálják a Creep-et, de az én életemet megváltoztatta, mert az egyszerűség megtestesítője volt. A Creep szövege lenyűgözött…’’

(forrás és képek: Rockinform magazin)