Volt egyszer egy Korál. Amely 1978-as újjáalakulásakor új színt vitt a rock palettájára. Balázs Fecó lírai és Fischer László kemény hangzású szerzeményei mindvégig meghatározták a zenekar hangzását, hangulatát, dalaik napjainkig aktuálisak és népszerűek. A legenda Balázs Fecó halálát, valamint a zenekar gitáros-szerzőjének az aktív muzsikálástól való visszavonulását követően is él. Fischer Lászlótól azt tudakoltuk, mi az oka, hogy az utóbbi időben eltűnt a rockszínpadokról, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy miért nem vett részt az idén februárban rendezett operettszínházi Balázs Fecó-Korál emlékesten.

Legutóbb a Korál 40 koncerten, 2018 májusában láthatott a közönség a Budapest Papp László Sportarénában, azóta visszavonultál. Pályafutásod során a nyolcvanas-kilencvenes években fordult elő először, hogy hátat fordítottál az aktív zenei életnek. Most is erről van szó?

A nyolcvanas évek közepétől nem igazán tudtam mit kezdeni egy sztárzenekar feloszlása után, sikeres vállalkozásba fogtam. 1997 szeptemberében Maradj velem címmel óriási koncerttel tért vissza a Korál a Kisstadionban, ezzel megtört a jég. Részt vettem a 2005-ös Radics-Taurus emlékkoncerten, nem sokkal később Tunyogi Péter hívására az Új Tunyogi Band gitárosa lettem.

Ugorva az időben: 2018-ban a Korál egy baromi jó koncertet csinált, ami rádöbbentett, hogy az általam korábban alapított Korál Forever Band nem hozza azt a színvonalat, ami méltó lenne az anyazenekar nevéhez. Ezzel akkor szembesültem, amikor az arénás fellépésünk után a Foreverrel lementem játszani a Backstage Pubba. Akkor elhatároztam, ha nem lesz nagy Korál, kicsiben nem folytatom, ennyi volt.

Inkább otthon gyakorlok, írogatok nótákat, tehát nem hagytam fel a zenéléssel, de mindenáron nem akarok színpadon lenni. Noha vannak elkészült nótáim, úgy látom, semmi értelme manapság, új rockzenekarral, új zenékkel előjönni.

Balázs Fecó halálával gyakorlatilag a Korál is megszűnt létezni. Azonban a már emlegetett Korál Forever Banden túl (annak is két felállása létezett) két másik társulatról tudunk, amelynek célja tovább vinni a zenekar szellemiségét, hagyományait. Az egyik a Korál Tribute Band, a másik az idén februárban tartott operettszínházas Balázs Fecó emlékest.

Mint említettem, a Korál Forever Band betöltötte küldetését, amelyet azért alapítottam, mert egyrészt a nagy Korál kevés koncertet adott és hiányoztak nekem ezek a dalok – többet én írtam közülük – másrészt a Forever kissé gitárcentrikusabb, rockosabb megszólalással adta elő ezeket.

A Korál Tribute Bandből kiemelném Lakatos Sándor Alex alapítót, aki nagyon jól gitározik, elkötelezett a Korál zenéje iránt, és kellő alázattal nyúl a dalokhoz, ápolja a zenei örökségünket. Énekesük ugyanaz a Kiss Zoli, aki nálam, a Korál Forever Bandben is énekelt, sőt a nagy Korállal is többször fellépett Fecó halála előtti utolsó időkben.

A Budapesti Operett Színházban február végén koncertet rendeztek meghívott vendégekkel Fecó emlékére. Maximálisan egyetértek ezzel! Igen, Fecó, mint a Korál alapítója, és mint zenész, zeneszerző akkora egyéniség volt, hogy életben kell tartani a legendáját. Meglepett azonban, hogy a koncertet Korál néven hirdették, miközben a négy zenekari tagból csak kettő, Fekete Tibor Samu basszusos és Dorozsmai Peti dobos lépett színpadra. A többi hangszeres, illetve előadóművész vendégként volt jelen. Ráadásul a két említett zenészt Korál-alapítóként kommunikálták, miközben nem azok: a zenekart 1978-ban Balázs Fecó billentyűs-szerző-énekes, Scholler Zsolt basszusgitáros, Pados István dobos, valamint jómagam alkottuk, vagyis mi négyen mi vagyunk az alapítók. Azon kívül Fecó és én írtuk a nótákat. A Taurushoz hasonlóan a lírákat ő, a rockosakat én hoztam; ettől alakult ki az a fajta Korál hangzás, ami a zenekart népszerűvé tette. Samu és Peti nem voltak szerzők, egy-egy szerzeményük létezett ugyan, ám azokat nem játszottuk.

Kaptál meghívást az emlékestre?

Igen, említés szinten. Jelezték, hogy előkészületben van egy ilyen projekt és amint kidolgozzák a részleteket, értesítenek. Mondták, az az illető tartja kézben a szervezést, aki a Korda házaspár koncertjeit is intézi. Több hónap eltelt, senki sem jelentkezett. Nem ültek le velem tárgyalni, fogalmuk sem volt arról, hogy elvállalom-e, vagy sem. Már csak akkor értesültem a Budapesti Operettszínházbeli emlékestről, amikor mindenkivel megállapodtak. Vagyis kész tények elé kerültem. Úgy gondolom, ha már a Korál nevében csinálnak valamit, akkor talán nekem is alá kellene írnom a szerződést, akár részt veszek benne, akár nem. De nekem nem szóltak és ez nem fair. 

Úgy tudni, a koncerten elhangzott, a hasonló eseményeken számítanak rád a továbbiakban. Ezek szerint ez a Korál-formáció tovább viszi a zenekar hagyományait?

Úgy tudom, miután óriási sikerük volt, gondolkodnak valamilyen folytatásban. Jól teszik. Ha valami sikeres, azt csinálni kell.  Mindazonáltal, ha hívnának, a történtek után nagyon megfontolnám, hogy igent mondanék-e. Az emberben ilyenkor akaratlanul is előjönnek a sérelmek, ez alól én sem vagyok kivétel. De a zenekar és nyugalom érdekében soha nem álltam le vitatkozni, veszekedni. Vita és nézetkülönbség mindenütt van, legyen az zenei, sport, vagy éppen munkahelyi közösség. Csak nem szoktak a nyilvánosság előtt beszélni róla és nem is kell. Ezek belső ügyek, egymás között kell rendezni.

Előfordulhat, hogy Fischer Laci legendás gitárhangja megszólal majd valamikor a színpadon?

Ami a soundot illeti, a Korálban kidolgoztam egy rám jellemző megszólalást, ami tetszett a közönségnek. Sokak visszajelzése szerint gitárosként felismerhető lettem, amire baromi büszke vagyok. Hogy a közeljövőben fellépek- e közönség előtt, az több mindentől függ. Hogy stílszerű legyek: legyen a jövő zenéje!

Hegedűs István

(forrás és képek: Music Media Magazin)