A hajmetál-éra meghatározó gitárosai közül kétségkívül Warren DeMartini az egyik olyan, aki alig van szem előtt, mióta a tízes helyi értékről eltűnt a nyolcas szám. A Ratt kivételes tehetségű és legalább ennyire alulértékelt egykori gitárosát valamiért mindig kevesebbet érte a reflektorfény, mint egy néhány kortársát, noha megjárta a Whitesnake sorait, készített szólóalbumot és több ízben jelentős szerepet játszott anyazenekara talpra állításában. Utoljára a Ratt 2010-es Infestation albumán lehetett találkozni jellegzetesen ízléses, kifinomult játékával, és bár 2017-ben Joe Satriani meghívta DeMartinit a G4 Experience projektbe, igazából azóta sem aktív, mintha a föld nyelte volna el. Habár pletykákkal találkozni, miszerint a Ratt még egyszer újjáalakul egy utolsó lemez erejéig - általában évtizedenként egyszer szokták ezt meglépni -, a hivatalos bejelentés még várat magára, ahogy Warren visszatérése is. Addig viszont, amíg erre várunk, akár fel is idézhetjük a mély hallgatásba burkolózott gitáros pályáját.













