A néhai legendás gitáros, Stevie Ray Vaughan rövid karriert futott be, életében mindössze négy stúdióalbumot adott ki, két további posztumusz lemezzel. 1990-ben, 35 évesen tragikusan halt meg egy helikopter-balesetben, de mindezek ellenére generációja egyik legünnepeltebb gitárhőse lett.
A Vaughanről szóló 1990 márciusi TV műsorban, amelyet John Sebastian vezetett, egy interjút sugároztak a zenésszel, amiben Jimi Hendrix hatásáról beszélt. Stevie itt elmondta, hogy az emberek gyakran hasonlítják őt Hendrixhez, de ez nem azért van, mert hasonlítana hozzá, hanem azért, mert ugyanazok a zenei hőseik-elődeik. Stevie Ray Vaughan több médiában nyilatkozott a fő inspirálóiról, a Rock and Roll Garage szerkesztői összeállították, mit mondott róluk az évek során, és, hogy néhányukkal milyen kapcsolatban állt.
Miután a 80-as években Stevie kiadta első stúdióalbumait, és feldolgozott néhány Jimi Hendrix- dalt, Vaughant gyakran hasonlították a néhai amerikai gitároshoz. Ő volt az egyik hőse, és egy 1984-ben, Ausztráliában Billy Pinnell-nek adott interjújában felidézte, hogyan reagált, amikor először hallott egy Jimi Hendrix lemezt.
„A hálószobámban történt, a bátyám hazahozta az első lemezét, de még mielőtt megjelent volna az Egyesült Államokban! Volt kapcsolatai… Nem tudtam, hogy ki az, akit hallok, de eléggé meglepett… Lehetett hallani, honnan jön a fickó, de a zene egészen más volt, mint bármi, amit addig hallottam. De itt ugyanazokat a hatásokat fedeztem fel, akik nálam is előtérbe kerültek. Az ő hatásai nagymértékben egyeztek az enyéimmel. Amelyeken én is felnőttem. Úgy értem, Albert Collins, BB King, Albert King. Ezek az emberek mind felfedezhetők Hendrix zenéjében, de sokan ezt nem veszik észre…”
Vaughan 1984-ben az MTV-nek adott interjújában elárulta, hogy egyszer Jimi Hendrixről álmodott, konkrétan azt, hogy együtt jameltek. Felidézte ezt az álmot, amikor megkérdezték tőle, volt-e lehetősége élőben látni Hendrixet.
„Ez volt csak… Az álmomban közel ültünk egymáshoz. Megmutattam neki dolgokat, amit meg akartam mutatni, ő is hozott témákat, amiket megpróbáltunk együtt játszani. Amint felébredtem, szaladtam a gitáromért, de nem jött elő semmi, amit az álmomban játszottunk. Néhány hónappal később végre rájöttem, hogy ha ez ilyen könnyű lett volna, akkor nem tanulnék semmit… Minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy továbbvigyem a zenéjét.” – mondta Stevie.
A néhai blues gitáros rövid karrierje során feldolgozta a „Voodoo Child-ot és a „Little Wing-et is. Egy másik rádióinterjúban, melyet Stevie’s Blues Youtube csatornája tett elérhetővé, Vaughan Hendrix gitározási technikájáról beszélt.
„…Azt hiszem, ő nyitotta ki az összes ajtót. Úgy gondolom, ő megpróbálta továbbfejleszteni a zenét. Nem félt attól, hogy spirituális dolgokat érintsen a dalaiban, és mindig próbált fejlődni. Úgy gondolom, a spiritualitás új dolog volt akkor a rock and rollban. Szerintem minden határt eltörölt, ami korábban volt.”
Egy másik legendás gitáros, akit Stevie Ray Vaughan dicsért és egyik példaképének mondott, az Jeff Beck volt. Ők ketten 1981-ben találkoztak először Hawaiin, még mielőtt Vaughan kiadta volna első stúdióalbumát. Nyolc évvel később, 1989-ben a két zenésznek lehetősége nyílt együtt turnézni. A „The Fire Meets the Fury Tour” névre keresztelt koncertsorozat 1989-ben zajlott, és az Epic Records jóvoltából a két gitáros egy 29 napos koncertkörútra lett összeboronálva, amely a minnesotai Minneapolisból indult. Ez volt a Stevie Ray Vaughan és a Double Trouble „In Step Tour” sorozatának harmadik szakasza. Amellett, hogy ez volt 1989 egyik legnagyobb bevételt hozó koncertturnéja, a koncertsor elnyerte a Pollstar magazinban az év legkreatívabb nem szóló turnéjának járó díjat is. A koncertek során sokszor a két művész együtt is játszott a színpadon. A turné népszerűsítésére kapcsán adott interjúban Stevie azt mondta Beckről: „Amikor gyerek voltam, néztem és hallgattam őt”.
Jeff Beck korábban azt nyilatkozta, hogy Stevie Ray Vaughan állt a legközelebb Hendrixhez, amikor blues-t játszott. A Classic Rock magazinnak adott 2021-es interjújában Jeff Beck Vaughanről beszélt, és azt mondta, hogy ő áll a világon a legközelebb Jimi Hendrixhez, ami a bluest illeti.
„1981-ben találkoztam vele egy CBS kongresszuson Hawaii-on. Egy kicsit szakadtnak tűnt. KFC kaját evett dobozból, majd megette a dobozt is… Együtt indultunk turnéra ’89-ben. Volt egy gyönyörű új barátnője… Körülbelül három hónapig voltunk úton. Aztán jött a tragikus történet, amikor beszállt abba a helikopterbe… Egyébként nem akart felszállni rá… Szóval elment, és soha többé nem jött vissza. Azt hiszem, Stevie Ray állt a legközelebb Hendrixhez, ha bluest kellett játszani” – mondta Jeff Beck.
Eric Clapton a másik brit gitáros, aki a bluest és a rock and rollt keverte, ami korán megihlette Stevie Ray Vaughant, és ő is az egyik hatása lett. Egy Andy Aledorttal készített interjúban, 1986-ban a texasi gitárost megkérdezték, hogy milyen zenét játszott a korai időkben, és ő megemlítette Clapton lemezeit John Mayall-lal. Amikor Stevie Ray Vaughan világhírnévre tett szert a zeneiparban, Eric Claptont is lenyűgözte a zenész játéka. Az „A Tribute to Stevie Ray Vaughan” című filmhez adott interjújában felidézte, hogy amikor először hallotta, az autóját vezette, és azonnal meg kellett állnia, hogy nyugodtan meghallgathassa a dalt.
„A kocsimban ültem, és emlékszem, hogy azt gondoltam: „Ki kell derítenem, mielőtt vége lenne a napnak, hogy ki az a gitáros! Ez nem nagyon fordul elő velem… Körülbelül háromszor-négyszer éreztem így az életemben, mikor egy autóban ültem és rádiót hallgattam. Tényleg megállítottam az autót, leálltam és hallgattam őt. Soha nem állt meg a játéka, hogy átgondolja, merre menjen tovább. Csak úgy ömlött belőle a zene. Úgy tűnt, minden zenéjében egyfajta kiáramlás van, és valójában ez nem a virtuozitás, vagy a gyakorlás eredménye vagy hatása. Csak átfolyt rajta a muzsika, és soha nem tűnt úgy, hogy ez bármikor kiapadhatna. Szóval, valahogy nagyon elkapok, amit hallottam. Lefagytam, a legtöbb gitárost hallva azért ez nem fordult elő… Soha nem láttam, hogy valaki ilyet csinálna. Tehát valamilyen módon csatorna volt… Egyszer láttam őt játszani Londonban. Körülbelül a hatodik sorbanl ültem a Hammersmith Odeonban, az első 10 percben azt hittem, hogy nem fogom tudni elviselni ezt a koncertet, mert olyan hangos volt. Azt hittem, nem bírom elviselni ezt, de aztán megszoktam. Talán 20 perc telt el, amikor már megszoktam, és rendben volt minden, megfogott, amit hallottam…”
Amit Eric Clapton mondott Stevie tragikus haláláról
A két zenésznek a 80-as években sokszor volt alkalma osztozni a színpadon, többek között órákkal Stevie Ray Vaughan tragikus balesete előtt is. A Rolling Stone-nak adott interjújában, 1991-ben, egy évvel Vaughan tragikus halála után Clapton a zenészről beszélt.„Nagyjából ugyanúgy voltam a halálával, mint a fiam esetében… Úgy értem, többen is érintettek voltak. A fiam halála közvetlen és személyes helyzet volt. Ennél a sztorinál volt egy helikopter-konvoj, körülbelül öt darab gép. Vissza kellett menniük a nagyon sűrű köd miatt, körülbelül 100 láb magasan a föld felett. Én, amint kijöttünk ebből, Chicagóba indultam. Amikor odaértem, egyből lefeküdtem. Reggel hét körül felébresztett a menedzserem, Roger Forrester, és azt mondta, hogy a helikopter Stevie-vel és a haverjainkkal nem jött vissza… Aztán valamivel később valaki felfedezte a roncsot. Ennyi volt. Számomra az volt a legrosszabb, hogy Stevie Ray már három éve józan volt, és a csúcson volt zeneileg. Amikor aznap este játszott, mindannyian leesett állal álltunk. Úgy értem, Robert Cray, Jimmie Vaughan és Buddy Guy mind csak áhítattal néztük. Nála jobb ember nem volt ezen a bolygón. Valóban hihetetlen.” – mondta Eric Clapton.
(forrás és képek: Rockinform magazin)
