Furcsamód a Colosseum együttes eddig még csak egyetlenegyszer játszott a Montreux Jazz Festival-on, szinte még a legelején, 1969-ben. De annak a felvétele is csak 2020-ban jelent meg, pedig a Live In Montreux CD-k a világ minden pontján rendkívül keresettek. Nem nagyon hiszem, hogy minderre bárki bármiféle ésszerű magyarázattal tudna szolgálni, egyszerűen ilyen, egyre bolondabb világban élünk. 2023-ban pedig megérkezett a második Montreux-ben rögzített koncertanyag is. Ezúttal LP, illetve CD+DVD formátumokban.
A Colosseum majdnem eredeti, Jim Roche gitáros távozása után kialakult első klasszikus felállásának két legfontosabb bootlegje tehát idén végre hivatalosan is elérhetővé vált. Ami késlekedést semmi sem indokolta, hiszen a Jon Hiseman dobos vezette szenzációs ötös oly annyira egyben volt, hogy az első két évben így vagy úgy szalagra került koncertjeiket gyakorlatilag egy az egyben ki lehet adni. Mindenesetre itt a nagy mű, minden Colosseum gyűjtő szent grálja, kitűnő minőségben, ráadásul mozgóképen is.
Miután 1969. április 25-én nagy sikerrel szerepeltek a Rose d’Or / Golden Rose tévés fesztiválon, a jazz, blues, rock és a klasszikus zene fúziójának úttörőjeként a Colosseum legénysége ismét meghívást kapott Montreux-be. Június 21-én a Montreux Jazz Fesztiválon játszottak, melynek anyagából a Festival International De Jazz Montreux Suisse 18-22 Juin 1969 címet viselő CD készült, illetve In Montreux 1969 néven került még fel az archív koncertalbum a digitális mocsárba. (Lehet fogadni, melyik lesz a maradandóbb…)
Másnap, június 22-én pedig egy rögtönzött délutáni matinét játszottak egy medence mellett, melyről szintén felvétel készült. Ez utóbbi képezi a Live At Montreux 1969 élő album és koncertfilm CD+DVD változatának extráját.
Az áprilisi koncertprogram a csodálatos Mandarin-nal nyit, ahol is egyből megcsodálhatjuk a hálátlan utókor által mélyen alulértékelt Tony Reeves szenzációs basszusjátékát. Egyben azt is egyből megérthetjük, hogy eme remekmű miért is kopott ki a későbbi felállások koncertprogramjából. Bármilyen zsenik is érkeztek később a zenekarba, ez bizony a Reeves felállások fontos repertoárdarabja volt és az is maradt. Tony nélkül már nem lett volna az igazi.
Másodikként Butty, azaz James Litherland énekes, gitáros, zeneszerző rázza meg alaposan a bluest, a róla elnevezett darabban. A Butty’s Blues második felében pedig a másik alapító, Dick Heckstall-Smith is megmutatja, miért volt már az 1960-as években is az egyik legkeresettebb és legnagyobb hatású szaxofonos, akit kézről-kézre adtak, az olyan nagyágyúk, mint Alexis Korner, Graham Bond vagy John Mayall.
Ezt a blokkot végül a főnök, Hiseman magánszáma, a The Time Machine című dobszóló zárja.
A végére hagyott opus magnum, a The Valentyne Suite érdekessége, hogy az albumváltozattal, tehát a novemberben megjelent stúdióváltozattal ellentétben itt még az eredeti verzióban hangzik el. Az első két tétel, tehát a January’s Search és a February’s Valentyne többé-kevésbé megegyezik. De a harmadik téma ekkor még a debütalbumon is hallható Beware The Ides Of March volt, mely teljesen más érzetet, üzenetet és lezárást ad a nagy műnek, mint a későbbi variáció.
Mint közismert, az eredetileg tíz hónapból álló római évhez csak utólag toldottak hozzá két extra hónapot. Azokat viszont nem az év végére, hanem az elejére. Ez az oka annak a máig tartó anomáliának, hogy az eredetiben hagyott, vagyis nem valamelyik római istenről –beleértve a korai császárokat is- elnevezett hónapok folyamatosan két hónapos csúszásban vannak a nevükhöz képest. Például az október így már nem a nyolcadik hónap, hanem bizony idétlen módon a tizedik.
Szóval, míg az eredeti Valentyne Suite szépen végigvonul a kibővített római év első három hónapján, bemutatva a kétarcú januárban történt keresést, a februári ünnepségek alatti szerelembe esést és beteljesülést, addig a harmadik tétel szójátéka és Bach-idézetei egészen más üzenettel bírnak, míg a későbbi, mára már véglegesnek tekintett verzió.
A Beware The Ides Of March ugyanis azt is jelentheti, hogy „Vigyázz a márciusi ideákkal!”. Vagy, hogy „Óvakodj március idusától” azaz közepétől, mikor is Julius Caesart elárulták. De még akár azt is, hogy „Óvakodj a meneteléstől!” Magyarán, ha Mars hadisten harcra hív, akkor oda a szerelmes idill. Amit hatásosan alá is fest a February’s Valentyne vadulása, vagyis az egyre gyorsuló szexuális aktust imitáló zenei szerkezetet követő harmadik, lezáró téma.
De míg a montreuxi (és az augusztus 13-án rögzített bostoni) koncertfelvételeken a csodás harmóniák a szex utáni időszakra, időszakokra is békét és megnyugvást ígérnek, amit akár egyfajta családi idillként is értelmezhetünk, addig a későbbi harmadik tétel, a The Grass Is Always Greener már sokkal inkább a nyugtalanságé. A szomszéd fűje mindig zöldebb, avagy a „mindig a más nője kell nekem” rablómentalitásé, mely előbb csak feszültséget szít, majd a hűtlenkedés betonbiztosan békétlenséget, háborúságokat is szül. Ez utóbbi tétel szerepel a második és harmadik stúdiólemezen és 1970-től fogva az összes válogatáson és koncertfelvételen. Avagy a szvit végső változatára a gyarlóság győzedelmeskedett a nemes ideák felett. A mennyei békét felváltotta a hippy szemlélet és a rock and roll életforma, annak minden átkos következményével egyetemben.
Persze a Valentin szvit mindenképp kerek, hiszen úgy meg az utólag betoldott két hónap szerelmes hangulata kapcsolódik a régi, klasszikus római évhez, életvitelhez és szellemiséghez. Ami így együtt jóval közelebb áll a romantika kifejezés eredeti jelentéstartalmaihoz, mint amivé az napjainkra nyálasult.
Jon Hiseman, Dick Heckstall-Smith és Dave Greenslade fantasztikus szvitjének mindkét változatában a Hammond orgonáé a főszerep, amit ezúttal is alaposan meggyötört a Colosseum billentyűs zsenije. Ha semmi más nem maradt volna a Heckstall-Smith – Hiseman – Greenslade – Litherland – Reeves felállás után, csak
ez a tévés felvétel, a Colosseum és a Valentyne Suite hírneve akkor is ugyanolyan fényesen csillogna, mint most, kéttucat hasonlóan zseniális kiadvány után.
Live At Montreux 1969 koncertlemez, tehát az LP kiadás műsora ezzel véget is ér. Azonban a CD-n és a DVD-n bónuszként megtalálható még a június 22-i Mandarin. Mely utóbbit nemcsak harmadszor, de akár századik változatban is mindig öröm végighallgatni.
Nincs mese. Ez bizony az Úr 2023. esztendejének egyik legjobb és egyben legfontosabb archív kiadványa. Kötelező alapmű!
Festival International De Jazz Montreux Suisse 18 – 22 Juin 1969
CD 2020
Festival International De Jazz Montreux, 1969. június 21.:
The Valentye Suite
1. Theme One: January’s Search
2. Theme Two: February’s Valentyne
3. Theme Three: Beware The Ides Of March
4. Mandarin
5. Butty’s Blues
6. The Time Machine
Live At Montreux 1969
LP 2023
Rose d’Or Festival, 1969. április 25.:
Side A:
1. Mandarin
2. Butty’s Blues
Side B:
3. The Time Machine
4. The Valentye Suite
Theme One: January’s Search
Theme Two: February’s Valentyne
Theme Three: Beware The Ides Of March
Live At Montreux 1969
CD+DVD 2023
Rose d’Or Festival, 1969. április 25.:
1. Mandarin
2. Butty’s Blues
3. The Time Machine
The Valentye Suite
4. Theme One: January’s Search
5. Theme Two: February’s Valentyne
6. Theme Three: Beware The Ides Of March
Reflets du Festival, 1969. június 22.:
7. Mandarin
James Litherland – guitar, vocals
Dave Greenslade – keyboards
Dick Heckstall-Smith – saxophone
Tony Reeves – bass
Jon Hiseman – drums
(forrás és képek: Rockinform magazin)
