1954 októberében, azaz pontosan hetven évvel ezelőtt került forgalomba minden idők legnépszerűbb és legnagyobb hatású tömörtestű elektromos gitárja, a Fender Stratocaster, melynek jelentőségét azóta sem lehet eléggé hangsúlyozni. A XX. századi zenetörténetre alapvető hatást gyakorló hangszer szolid pragmatikusságával és lenyűgöző sokoldalúságával a modern stílusirányzatok fejlődésének zálogává vált és azok minden szegmensét mélyreható módon befolyásolta. Az eredeti ötlet zsenialitását mi sem példázza jobban, mint a tény, hogy a Stratocaster koncepcióján hetven év alatt mindössze apró finomhangolások történtek, miközben a szakértők és a zenészek többsége még mindig az 1950-es évek elejének specifikációi mellett teszik le voksukat. De mégis, miért örvend a Stratocaster szinte mitikus tiszteletnek, illetve mi teszi ennyire ellenállhatatlanná és megkerülhetetlenné? Semmihez nem fogható hangja mellett leginkább időtlenségével és ebből fakadó műemlékszerű jellegével érdemelte ki a gitárvilág Ferrarija címet. Stratocasteren játszani nem divathóbort és sznobéria, sokkal inkább hitvallás. Aki Stratocastert választ társául, nem néhány évre tervez, hanem teljes emberöltőre, amivel kinyilvánítja soha meg nem változó világnézetét, elköteleződését. Nem kétséges, hogy delejező szépségével és utánozhatatlan stílusával a Stratocaster a tömény klasszicizmus modernkori szinonimája.

Idén éppen 20 éve, hogy megalakult a hazai rockélet egyik legaktívabb formációja a Road. A  többfelvonásos idei koncertsorozat végig a jubileumi ünnep jegyében zajlik, melynek nagyszabású fináléja a Papp László Budapest Sportarénát rengeti majd meg, 2024. december 28-án.

Az Úr 2024. esztendejének utolsó heteiben, hónapjaiban elég komoly hullámokat vert omegás körökben Az utolsó interjú alcímet viselő Kóbor kötet. Nem kívántam és továbbra sem óhajtok beállni abba a sorba, akik a hibás képaláírásokat és szöveg egyéb tárgyi tévedéseit gyűjtögetik csinos kis csokrokba. Minek? Nyílván megvan a magam véleménye, de a sokadik ilyen rockzenei könyv, cikk, film, interjú, emlékműsor után már immunissá váltam az effajta pongyolaságra. Ha tényleg csak ennyire futja és még taps is jár hozzá, akkor a magam részéről boldogan állok félre és maradok minél távolabb az úgynevezett szalontól.

Elérkezett végre a nagy nap, amikor meg tudjuk mutatni nektek a Fekete Zaj 2025-ös kiadásának arculatát és első fellépőit. Számunkra mindig ez az egyik legizgalmasabb része az évnek, meg persze az, amikor nyáron megnyitjuk a fesztivál kapuit előttetek - ami ez esetben nem a megszokott időpontban lesz, hanem pár héttel korábban: július 31. és augusztus 3. között várunk titeket a mátrai erdő mélyén a legfurább és egyben legkülönlegesebb zenékkel, hazai kedvencekkel és nemzetközi gyöngyszemekkel.

Az Úr 2024. esztendejének utolsó heteiben, hónapjaiban elég komoly hullámokat vert omegás körökben Az utolsó interjú alcímet viselő Kóbor kötet. Nem kívántam és továbbra sem óhajtok beállni abba a sorba, akik a hibás képaláírásokat és a szöveg egyéb tárgyi tévedéseit gyűjtögetik csinos kis csokrokba. Minek? Nyílván megvan a magam véleménye, de a sokadik ilyen rockzenei könyv, cikk, film, interjú, emlékműsor után már immunissá váltam az effajta pongyolaságra. Ha tényleg csak ennyire futja és még taps is jár hozzá, akkor a magam részéről boldogan állok félre és maradok minél távolabb az úgynevezett szalontól.

Lebeghet fejünk fölött a kasza és húsunk téphetik a dögkeselyűk mi igyekszünk akkor is helytállni és elhozni nektek az immáron 6. Lowland Fest-et.

A pályafutását a Nightwish-ben kezdő, rendkívül sikeres énekesnő a szimfonikus rock szcéna kiemelkedő előadója, és a világ legismertebb finn énekese, aki szoprán orgánumával védjegyszerűen képes összekapcsolni a klasszikus és a rockzenét. Karácsonyi dalait - munkássága más szerzeményeivel színesítve - Szenteste előtt 3 nappal Budapesten is bemutatja a MOMKult színháztermében.

Köztudott, hogy a hetvenes évek rockzenéje nem tartozott a magyar kultúrpolitika kedvenc ágazatai közé. A Piramis népszerűségének kiszabadult szellemét azonban már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba, a zenekar hat megjelent nagylemezével akár büszke is lehetett elért eredményeire. 1979-es, sorban a negyedik (koncert) albumuk azonban meglehetősen (és szó szerint) felemásra sikeredett: az ott elhangzott tizenhat szerzeményből (minden valószínűség szerint nem akartak dupla LP-t) a lemezgyáriak épp a felét rögzítették. Som Lajos azonban, aki semmit nem bízott a véletlenre, alternatív felvételt készíttetett, amely, ha nem is „gyári” minőségben, de mégiscsak dokumentálja a koncert (majdnem) teljes zeneanyagát. A Moiras Records a monstre koncert negyvenötödik évfordulójára előbb dupla vinil albummal, majd azt követően CD kiadvánnyal jelentkezett. Kovács Lászlóval, a lemezmárka szerkesztőjével beszélgettünk.