Éppen két évtizede, vagyis kereken 20. alkalommal rendezik meg idén a már megyei legendaként számon tartott szomolyai Cseresznye Fesztivált. A mezőkövesdi járás ikonikus nyárindító bulija messze földön híres, csakúgy, mint a község világszerte ismert cseresznyéje, amiért az ország legtávolabbi pontjáról is szívesen zarándokolnak a környékre a gasztronómia szerelmesei: hiszen a szomolyai fekete az egyik legízletesebb cseresznyefajtánk.

A hazai rock / metal underground színtér egyik patinás csapata egy régi dalához készített új videoklippel jelentkezett pár napja. A bűnös, a Demoralizer című lemezük nyitódalának, a 2015-ös Hazai EP-n megjelent magyarított változata, a kisfilm Kovács Zsolt (Winci’s Imaginary Cover Arts) munkája.

Interaktív, élményszínházként jellemzett jubileumi előadást álmodott meg az idén negyven esztendős István, a király nemzeti rockoperából a Zikkurat Színpadi Ügynökség, illetve Novák Péter rendező. Három színpadon, ezer négyzetméteren, jórészt fiatal tehetségekkel megvalósított vadonatúj szereposztásban, a Papp László Budapest Sportarénában, augusztus 19-én mutatják be a darabot, amelyben hatfős rockzenekar mellett százhúsz néptáncos, valamint a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa is közreműködik. A rendező koncepciója szerint „a közönség az alapkonfliktushoz hű István-Koppány megosztottságban, együttlétben egyszerre lehet részese annak az élménynek, amelynek hatására az előadás valamiféle béke szigetévé változik, és amelyre ideológiai megfontolások nélkül minden ember kíváncsi. Nem az a kérdés tehát, hogy István vagy Koppány, hanem az, hogy a közönség döntése értelmében István ÉS Koppány”.

1983. május 29-én, a kaliforniai San Bernardinóban új korszak kezdődött: ezen a napon tartották az azévi US Festival metálnapját, amelynek keretében több mint 300 ezer néző élvezte végig a főzenekarként 1,5 millió dollárt kasszírozó Van Halent, a Scorpionsot, a Triumphot, a Judas Priestet, Ozzy Osbourne-t, a Mötley Crüe-t és a Quiet Riotot. A rendezvénnyel szimbolikusan megkezdődött a hard rock aranykora az Egyesült Államokban: a következő években a feltúrt haj, a szolid smink, a lehetetlenül szűk sztreccsnadrágok uralták az MTV képernyőjét, a rádiók hullámhosszát és a magazinok hasábjait. Amikor pedig az évtized második felében a Bon Jovi Slippery When Wet és a Europe The Final Countdown lemezei, majd a Guns N’ Roses Appetite For Destructionje minden határt áttörtek a műfaj körül, a maga idejében glamként, sleaze-ként, dallamos hard rockként, pop metalként, de utólag gyűjtőnéven leginkább csak hajmetálként emlegetett irányzat szinte egyeduralkodóvá vált. Összeállításunk harmadik, egyben befejező részében az éra 1991 és 1993 közötti alkonyát vesszük górcső alá az általunk leglényegesebbnek tartott 50 lemez segítségével.