Ez (a vinylből való válogatás-nagylemez) is jól kezdődik! A történelem, mint tudjuk – bizonyos mértékben – ismétli önmagát: újfent punkos, vagyis a hatalomnak nem tetsző tett lett (be)inteni Ivánnak, az Aurórával! (Naná, hogy az első körben szerzői kiadású Viszlát Iván című nótáról beszélek.) A folytatás sem semmi, mindenekelőtt azonban elmondanám, hogy a szelekció eleve szimpi.
Vannak itt felvételek (természetesen) országosan ismert zenekaroktól, mint amilyen a Leukémia és a Prosectura. Az érem másik oldala pedig: hallhatunk végre olyan vidéki bandákat, amelyek bőven megérdemelték volna anno a még szélesebb nyilvánosságot. De a sors játéka már csak ilyen: az általános szabály az, hogy nincs szabály, amely alól a punk-szcéna sem kivétel.
Vigiék mellett, ha sort tartottunk, mint suliban a tornaórán, az orosházi Kulturális Szemle áll. Számomra ők az album legkellemesebb meglepetése, mivel – tudomásom szerint – nem jelent meg hivatalos (értsd: minőségi stúdióban felvett és „gyárban” sokszorosított) kazettájuk. Íme némi kárpótlás, két, kiérlelt nóta erejéig!
Aztán, (a) The Shitheads-re ki emlékszik? Mindenesetre, két kazettájukról (1994, 1995) három számot is meghallgathatsz ezen a lemezen. Azt gondolom, különösebb meglepetés nem fog érni miattuk.
Nem úgy, mint a B oldalon, bár ha anno képben voltál… Mert, ha Leukémia, akkor Trottel Records, ugye. És, ha begyűjtötted 1993-ban a „Fejhajlító-gép” kazetta-kiadását, ráérezhettél, hogy ének-kíséret ürügyén mennyire agyas punk-metál cuccot tolnak ezek a csókák. Erre persze ők is rájöttek, el is készült utána az instrumentális verzió. Itt azonban az eredeti, vokális anyagból való a két nóta. Magyar hangja Füleki Sándor, az együttes egyik alapító tagja.
A nagykanizsai Kritikus Pont 1996-ban is izgalmas zenét játszott, amikor kazetta-albumuk jelent meg, szintén a Trottel Recordsnál. Arról való az Elég című daluk, amely bőven az ezredforduló után sem lett kevés.
És, ha a dallamos punkzenéről beszélünk, akkor a Prosectura nem maradhat ki a témából. A nagylemezen hallható két daluk közül nálam a Nyomok a homokban a favorit.
Végül, de nem utolsósorban: itt pislognak az Üveges Csirkeszemek is, szintén két számmal. Ők azok, akik a csirkéket fogászati szakrendelésre küldték! (Csirkefogászat – kazetta-album, 1993-ból. Immár a lakóhelyük sem titok, hiszen a válogatás-album záró száma nem más, mint a Miskóc! (Úgy, ahogyan írva vagyon.)
Egyébként pedig lehet (és kell) hegyezni a füleket, mert nem szól igazán jól a lemez, de melyik punkzenekar juthat(ott bármikor is) stúdió-közelbe? Max, amikor arrafelé vitt az útjuk. Ez van, és ezt így kell elfogadunk, hiszen akkor (is) olyan világot éltünk, amilyet.
Ennél is jobban savalom, hogy elmaradt a lemezen szereplő bandák bemutatása, aminek következtében „kénytelen” vagy forgatni a Nem az a punk, aki… 2. című könyvet, újra és újra. Ez persze önmagában nem hátrány, de én azért is nehezményezem, mert a ma punk-közönsége életkoránál fogva nem naprakész az évtizedekkel ezelőtti történéseket illetően. Meg talán azokra is illett volna gondolni, akik csak a lemezt vásárolták meg. Mondjuk a Leukémia Közel a fejhajlító-géphez trotteles kazettáján sem olvasható a csapattagok neve. Következetlenséggel legalább nem vádolható a kiadó. És persze a dalszövegek leközlése sem ártott volna, szerintem… Talán ráfért volna az imént reklamált, a lemez mellől elmaradt pótlapra. Sebaj, a lényeg, hogy van ez a korong. Hangzó dokumentum, hogy legalább részben értsed, milyen teljesítményekről olvashattál az említett kötetben. Mert ha minden igaz, lemez-ügyben szinte biztosan lesz folytatás, és akkor lehet javítani a fenti problematikákon.
(forrás és képek: Rockinform magazin)
