Milyen út vezet Zalaegerszegről, a helyi Cyklon zenekartól Budapestig? Miként alakul az öt barát, zenésztárs, köztük Tunyogi Péter és Tóth János Rudolf sorsa a szaxofonos, klarinétos, fuvolista szemével? Mennyire fonódott össze életük, illetve váltak el útjaik a Kex illetve a Meteor zenekarokban? Hogyan került a csúcsra az Old Boys egyik fúvósaként és hogyan élte meg az azt követő időket? Milyen érzés party zenekart vezetni, és szégyellni való-e az utcazenélés? Többek között e kérdésekre is választ kapunk a Dörge Horváth Péterrel készített interjúban.

Aki jópofa showmanként látott már a színpadon, minden bizonnyal megjegyzett magának. A civil életben is ilyen laza srác vagy?  

Igen, ott is. Szeretem a humort. Találkoztam olyan emberekkel is, aki értik, de nem szeretik. Hosszú pályafutásom során belekerültem bizonyos helyzetekbe, ezeket igyekeztem humorral feloldani. Az egyik klubban például, hangszerállvány híján a színpad elé fektettem a baritonszaxofonom, ami pont elkerülte az egyik zenészkollégám figyelmét. Aki aztán lefelé jövet – persze véletlenül – szépen végig gyalogolt rajta. Nem tett jót a hangszernek. A következő bulinkra figyelemfelhívásként a tokra szögesdrótból csináltattam kerítést, és játék ólomkatonákat helyeztem el rajta. 

Honnan a furcsa becenév? 

A szüleim szombathelyi származásúak, amelynek híres focicsapata a Haladás. Ebben a klubban futballozott apám öccse, akinek vasmegyei tájszólással a szurkolók gyakran bekiabálták a pályára: „Dörgűd be! Dörgűd be!” Ebből lett aztán a Dörge. Az egész család, a bátyáim, öcsém, vagyis mindannyian ugyanabba a suliba jártunk Zalaegerszegen, a Petőfi Sándor Általános Iskolába. A tornatanár, aki ugyancsak Szombathelyről jött, a bátyámat felismerve, mindjárt mondta: „Te vagy a Dörge!” Rajta is maradt. A név így a nagyobbik bátyámtól kiindulva végigfutott a családon, most épp rajtam a sor. Mára az öcsémmel ketten, aki ügyes fotós és videós, visszük tovább. Olyannyira, ha valaki Péternek szólít, meg sem hallom. 

Ezek szerint a Dörge név a sporthoz köthető, te mégis inkább a zenében jeleskedtél. Milyen zenei képzést kaptál és miért pont a fúvós hangszert választottad? 

Akkoriban nem volt szükség rá, én pedig nem végeztem szakiskolát, saját magam tanultam meg fúvós hangszeren játszani. Sőt, még csak nem is én, hanem az első ének-zene tanárom, Tácsi bácsi választotta az általános iskola felső tagozatában. 
Ennek története is családi jellegű: a kisebbik bátyám az úttörő zenekarban hegedült. A többiekhez hasonlóan a mi családunkat sem vetette fel a pénz, nem tellett hangszerre, az iskolától kaptuk kölcsön. Bátyám a próba helyett inkább a szánkózást választotta, ahol sikerült összetörnie a hegedűt. Amit szánkóként használt…  
Az eset nem segítette zenetanulási vágyaimat, édesanyám hiába kérlelte Tácsi bácsit (aki egyébként szorgalmasan látogatta a szomszédunkban működő bögre csárdát), hajthatatlan maradt. Eltökélte, hogy a családot egy kalap alá véve, nem ad többé hegedűt a kezünkbe. De anyukám addig-addig könyörgött neki, amíg megszánta és beadta a derekát. Kaptam egy toknélküli, törött billentyűs klarinétot, hogy azt próbálgassam. A kertünk végében lakott Zalaegerszeg egyetlen szaxofonosa, aki egyébként klarinétozott is, amúgy Gévai látszerész volt. Ő tanítgatott, ám előtte a nagyobbik bátyám megforrasztotta a törött billentyűt. Igen ám, de nem ez volt az egyetlen probléma vele: miután a párnái kiszáradtak, a hangszer csak úgy volt hajlandó megszólalni, ha a csap alá tettem és végig folyattam rajta a vizet. Szorgalmasan gyakorolgattam a kert végében úgy, hogy a szomszéd bácsi néhány dolgot mutatott rajta és a klarinéthoz vettünk egy kezdőknek készült tanfüzetet.

Később rájöttem, hogy ez kevés, bejártam a zeneiskolai órákra. Vagy inkább mellé. Szaxofonozni sosem tanultam, az első szaxofonomra úgy tettem szert, hogy a helyi ipari iskolából kölcsönözve, véletlenül nálam maradt… Szükség volt rá, ugyanis a klarinét nem felelt meg a rock and roll zenében. Hát így lett szaxofon a Cyklon zenekarban.

A fúvósok akkoriban a Chicago és a Blood Sweat & Tears nótáit interpretálták. Úgy tudni, a Cyklon repertoárjában ez jól megfért a klasszikus rokival. 

Igen, ezeket mind játszottuk. A Chicagókat Tunyogi Péter énekelte, az ő hangja állt legközelebb Peter Ceteráéhoz (P.C. a Chicago együttes énekese – H.I.). No meg Ozzy Osborne-hoz, ezért jól álltak neki a Black Sabbathok is. Tóth Janó (Tóth János Rudolf gitáros, zeneszerző, énekes – H.I.) rekedtes orgánuma pedig inkább a soul zenéhez passzolt, így azokat a számokat – Ray Charles, Otis Redding, Wilson Pickett – ő vállalta.

Milyen zenei beállítottságú vagy?

Kezdetben a klasszikus rock and rollt szerettem, ma már túl egyszerű nekem a három akkord. A dzsessz, a funky és a rock a kedvencem, no meg az új magyar bandák. Ezek közé tartozik az Ivan és a Parazol meg a Carson Coma. 

Volt zenekarod a Cyklon előtt? 

Igen, egy úttörőbanda, ahol „Gazsi” (Kerekes István, később a Cyklon basszusgitárosa – H.I.) volt a második hegedűs, Tóth Janó az első hegedűs, én klarinétoztam és Tunyó dobolt. Little Richardokat, Elvist játszottunk, amit énekben Janó és Tunyó osztott el egymás között. Janó még nem rendelkezett gitárral, hegedűn pengette az akkordokat. Magnónk nem, de lemezjátszónk volt, ahhoz viszont nehezen ment lemezeket szerezni.

Tóth Janó iszonyú jó fülű csávó volt, ráadásul a bátyja szert tett valahol egy magnóra, ami sokat segített rajtunk. Hozzányúlni ugyan nem engedett, ám, ha kértük, megmutatta a kezelését, vagy lejátszott nekünk valamilyen számot. Emlékszem, mutatott egy bluest, Louis Prima Éjszakai vonat című számát. Megtanultuk úgy, hogy Janó nyomta a hegedűn, nekem meg mondta, mit fújjak. 
Aztán ezzel a felállással és Karsay László „Papa Joe” pozaunossal kiegészülve alakítottuk meg első beat-rock zenekarunkat…

Amely még Kon-Tiki, vagy már a Cyklon együttes volt? 

A Kon-Tiki név ötlete még 1963-ból datálódik, a Szabad Európa Rádió ihletésére. Az ottani kívánságműsorban ugyanis nem nevek, hanem különböző jeligék alatt lehetett zenét kérni, ahol elég sok indián név hangzott el. Azt hiszem, hogy a Kon-Tiki a Nap fiát jelenti fordításban. Egyrészt a The Shadows együttes is írt egy számot ezzel a címmel, ugyanakkor Benkó Sándor még a Dixieland Band előtt működő együttesének is ez volt a neve. Ők így indultak, mi pedig a Magyar Ifjúságban olvastuk, hogy már létezik Budapesten egy ilyen nevű banda, így gyorsan Cyklonra váltottunk.

Megjegyzem, az akkori politikai vezetés haragudott ránk a névválasztás miatt, ugyanis a Cyklon-gázzal azonosította az egyébként teljesen ártatlan zenei elnevezést. Miközben mi a zenénk alapján Cyklon kompresszorra, légkalapácsra asszociálva döntöttünk e mellett. Amúgy létezett Orkán együttes is, Hurrikán zenekar is, és még sorolhatnám… A lényeg, hogy sajnos elég sok hátrányunk származott belőle.

Így működtünk Egerszegen, aztán ’69-ben „Gazsit” felvették a dzsessz konziba, mi pedig vele együtt Pestre költöztünk.

(Folytatjuk)
Hegedűs István

(forrás és képek: Music Media Magazin)