Milyen út vezet Zalaegerszegről, a helyi Cyklon zenekartól Budapestig? Miként alakul az öt barát, zenésztárs, köztük Tunyogi Péter és Tóth János Rudolf sorsa a szaxofonos, klarinétos, fuvolista szemével? Mennyire fonódott össze életük, illetve váltak el útjaik a Kex illetve a Meteor zenekarokban? Hogyan került a csúcsra az Old Boys egyik fúvósaként és hogyan élte meg az azt követő időket? Milyen érzés party zenekart vezetni, és szégyellni való-e az utcazenélés? Többek között e kérdésekre is választ kapunk a Dörge Horváth Péterrel készített interjúban.
Tunyó neve megkerülhetetlen a történetben. Milyen emlékeket őrzöl vele kapcsolatban?
Általános iskolai osztálytársak voltunk. Nem együtt kezdtük, talán ötödikesek lehettünk, amikor Győrből Zalaegerszegre költözött. Szülei vándorszínészként dolgoztak, nem értek rá vele foglalkozni, hát lepasszolták a nagyanyónak. Rosszcsont kölyök volt, de kijártuk együtt a nyolc osztályt. A dobfelszerelést a nagymama vette neki, nagyon büszke volt arra, hogy unokájának milyen jó cucca van. Szokta mondogatni: „Péternek olyan dobja van, ami még a Royalban sincs”. Ehhez képest az Amati a Magyarországon kapható legolcsóbb típus, de ennek is örültünk. Ha jól emlékszem, máshoz nem is lehetett hozzájutni.
Szilveszterkor még Egerszegen játszottunk, Tunyó akkor már nem dobolt, hanem énekelt és gitározott a zenekarban. Megbeszéltük, hogy velünk tart Pestre. Mégsem így lett, miután egy másik zenekarban is játszott. Aztán mégiscsak utánunk jött, persze nem volt kéglije. Igaz, nekem sem, egyik albérletből vándoroltam a másikba. Épp Hűvösvölgyben sikerült találnom egyet, ahová befogadtam Tunyót. Majdnem egy évig laktunk együtt. Főzni nem tudott, ezért az én kajámat ette, amit dicsért. Állítása szerint még a nagyanyjánál sem evett olyan jót. Mindenhová együtt jártunk: a próbákra, csajozni, vagy zenekarokat meghallgatni. Egy ilyen alkalommal, a Közgáz aulában ismerkedett meg Julival, későbbi feleségével. Ott az a Neoton játszott, amelyikben Fecó orgonált, Som Lajos basszusozott és Debreczeni Ciki dobolt. Nagyon jól nyomták a Deep Purple-öket és más klasszikus rockzenéket. Ezek voltak Tunyó kedvencei. Ahogy láttam, nem igazán szerette a funky-s, soulos dolgokat, mert nem passzolt hozzájuk a hangja.
Érdemes volt Pestre jönnünk, mert a Cyklont felfedezve az Omega és a Bergendy is előzenekarnak hívott minket. Előttük játszottunk a Kinizsi utcai klubban és a Fehérvári úti művház körtermében is. Ott, ahol az Illés is, ám érdekes módon, ők nem szóltak nekünk. Gondolom, a zenénk jellege miatt, mert az ORI turnén a Minit és a Kexet léptették fel maguk előtt.
Ha már a Kexnél tartunk: Baksa Soós János Németországba távozása után, vagyis 1971-ben kerültél az átalakult zenekarba, Tóth János Rudolffal együtt. Miként voltatok képesek megfelelni a Baksa, mint frontember által felállított mércének?
Doleviczényi Miklós, a Kex billentyűse szipkázott el bennünket. Alaposan átalakult a zenekar, Dolén kívül csupán az egyik ős Kex-es, alapító, Kisfaludy András dobos maradt a régi tagságból. A Cyklon még folytatta Tunyóval, aztán nevet változtattak, Spirálként mentek tovább.
Az újjáalakított Kexben Doleviczényi és Kisfaludy mellett Tóth Janó gitározott és énekelt, Baracs János basszusgitározott, én klarinétoztam, szaxofonoztam és fuvoláztam. Somló és Závodi addigra már kilépett, elvitte őket a Non-Stop. Az új Kexnek is szépen, ráadásul kiemelt gázsiért voltak bulijai, többek között a régi helyünkön, a Kinizsi utcai klubban is felléptünk. Ami a zenét illeti, Baksa után nehéz lett volna ugyanazt csinálni, de nem is akartuk. Miklós próbálta ugyan, de neki sem ment. Mert Baksa inkább előadó volt, mint zenész, mi pedig inkább az utóbbira fektettük a hangsúlyt. Tulajdonképpen a Cyklon zenei stílusát folytattuk a Kexben, persze a korábbi saját számaikat is játszottuk zeneileg megdolgozva.
A vége az lett, hogy Miki is disszidált, én viszont nem akartam vele tartani. Tóth Janó Svájcba ment vendéglátózni, a többiekkel, Kisfaludy András dobossal, Baracs Öcsivel nem tudom, mi lett (1979-től a Neoton Famíliában basszusgitározott – H.I.).
Ezután ’73-ban a többszöri tagcserén átesett Meteor következett, ugyancsak Tóth Janóval. Hogy emlékszel az ott töltött időkre?
A Kexet két évig, ’71-től - ’73-ig nyomtuk, a Meteor viszont ’74-től, mindössze egy éven keresztül létezett. Legalábbis velünk. Tóth Janó énekhangja volt a meghatározó, marha jó vokálokat csináltunk, itt az egykori Cyklon-os „Papa Joe-val” (Karsay Laci) – ő pozaunozott – ketten fújtuk. Bertalan Güzü István dobolt és Póka Egon basszusgitározott. Májusban még Balatonföldváron játszottunk, júniusban már elvitték katonának, helyette Bajka Imre jött basszusozni.
A név eredetileg Demjén Rózsié volt, aki a testvérével, Istvánnal, a Százlábúval vitte a Meteort; aztán leültek Güzüvel és ráruházta a nevet. Mindenféle rock-bluest játszottunk, amiben szerepet kaphattak a fúvósok; emellett saját szerzemények is voltak a repertoárban. Janó miatt, mivel nagyon szerette, sok Edgar Winter nótát tartottunk műsoron. Kijutottunk Svájcba, majd Rózsinak köszönhetően, aki szeretett bennünket, rendszeresen a Bergendy előtt játszhattunk.
Miután Tóth Janó ’75-ben a Bergendybe igazolt, működött még a Meteor?
Megszűnt, de úgy hallottam, ezen a néven később újra alakították. Janó ’75-ben kilépett és visszaköltözött Zalaegerszegre. Kerekes István Gazsival csináltuk meg az utolsó Meteort Heiter Jánossal – a bátyja, László a Marionett Rt.-ben, Latzin a Bergendy után alakított saját bandájában gitározott –, valamint Güzüvel, Papa Joe-val és Nagy Istvánnal, a Mini basszusgitárosával, aki a Wastapsból érkezett. Nagyon rövid ideig, talán fél évig működött ez a felállás.
Amikor Latzin Norbert otthagyta a Bergendyt, Pista és a Rózsi lementek Janóért Egerszegre, épp a Tulipán presszóban játszott. Onnan vitték el a zenekarba.
Mihez kezdtél ezután? Hiszen az Old Boysba csak később, a ’79-es magalakulást követően léptél be.
A kettő között több mint négy év telt el. ’76-ban Papa Joe-val – ezt a melót ő hozta egyébként a konziból – az Apolló cirkusszal jártuk Európát, szinte valamennyi nagyvárosban felléptünk. Cirkuszi zenekarról van szó, a műsort kellett kísérni, ehhez kerestek fúvósokat. Egy-két szóló számot játszhattunk, a többi kíséret. Egyébként a Fővárosi Nagycirkusz alkalmazásában álltunk havi fix fizetésért, a külföldi turnékra napidíj járt, amit „diétának” neveztek.
Egy jó féléves jugoszláv turnéval nyitottunk, marhára tetszett nekünk. Novemberben hazajöttünk és már készültünk a következőre, a párizsira. Az két-három hónapon keresztül tartott. Doleviczényi ekkor már Németországban zongorajavításokból, felújításokból élt – a bátyja Párizsban lakott – és átjött hozzánk. Próbált rábeszélni, hogy maradjak kint, de én semmiképp sem akartam. Nem akartam itt hagyni az országot, a barátaimat, annak ellenére, hogy tetszett az utazás, a francia cirkusz igazgatója pedig nagyon jó fej volt.
Doleviczényivel aztán itthon is találkoztam, többször hazalátogatott.
Hogy jött az Old Boys az életedbe?
Majsai Gábor, a Wastaps zenekar akkori énekese ’80-ban levitt az Eötvös klubba, a belvárosi Károlyi Mihály utcába. Akkoriban az volt a menő hely, mint az Erzsébet söröző egykoron. Mindenki oda járt. Csütörtökönként az Old Boys játszott, akkor még fúvósok nélkül. Néha Fekete Gyula szállt be hozzájuk, ha olyan számot nyomtak. Majsaiék ott mutattak be Szidor Lacinak, az Old Boys zenekarvezetőjének – aki akkoriban basszusozott –, mert épp szaxist kerestek.
A következő szerdán már a zenekarral próbáltam a csütörtöki fellépésre. Annyi még a történethez tartozik, mielőtt az Old Boys leigazolt volna, a Wastapssal is próbálkoztam, ennek érdekében otthon már gyakoroltam az oda kellő nótákat. Ebből semmi sem lett, maradt az Old Boys. Utólag is azt mondom, nem volt rossz választás.
Mázsi József, egykori Scampoló-s szaxofonos is melletted fújt. Ő később jött a képbe?
Arra a bizonyos szerdai próbára várva látom, hogy Mázsi Józsi is ott sétálgat a szaxofonjával. Kiderült, tőlem függetlenül, de ugyanakkor ajánlották őt is Szidornak. Persze szóba elegyedtünk, és rájöttünk, mindketten ugyanazokat a köröket futjuk: Johnny and the Hurricanes-eket, Randy Randolph Csevegő szaxofonját és a többi rokit. Megbeszéltük, hogy ő az előbbit, én meg a Hurrcanestől a Crossfire-t fogom játszani, szándékosan választottunk olyan nótákat, amelyekkel lehetett virítani. Meg is lett az eredménye, mert a próba végén odajött Szidor Laci, hogy mindketten „meg vagytok véve”.
Tele voltam ötletekkel, amit Józsival közösen szerettem volna megvalósítani. Mindketten klarinétoztunk, fuvoláztunk, tenoroztunk, a szaxofonnál váltunk ketté: ő altózott én meg baritonoztam. Csak mi ketten összepróbáltunk egy csomó fúvós nótát, amiket a zenekar elé vittünk, egyre jobban levéve őket a lábukról. Aztán belenyugodtak, hogy egy fúvós helyett kettő kapott helyet a bandában.
A soul, rhythm and blues, progresszív, fúziós dzsessz rock muzsikák interpretációja után hogyan élted meg, hogy tizenöt év elteltével – itt a Cyklon kezdeti szakaszára gondolok – ismét régi rock and roll- témákat fújsz a szaxofonon?
Felvettünk a repertoárba Billy Vaughant is, ami marhára tetszett. A szünet utáni blokk kezdőnótájának legtöbbször a Tanyán című szerzeményüket választottuk. Még sosem játszottam másik szaxofonossal, mert Papa Joe ugye pozaunozott. Mázsi kiválóan értette a dolgát, nekem elég volt eljátszani a dallamot, ő hozta alá, amit kellett. Tanult zenész volt, kottából nyomta. Akár Mucky, vagy Elek Pista, ő is a Zrínyi katonai Akadémia fúvószenekarában játszott, ahol mindent megtanult, amit kellett.
Tetszettek ezek a zenék: a fúvósokon kívül a gitármuzsikák is tetszettek, a The Shadowst például nagyon szerettem. Jó szívvel játszottam a dalokat. Szerencsénk volt, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas élvek elején jött a nosztalgiahullám, amely felkapta a már-már feledésbe merülő régi zenéket. Mindezt a Hungaria alapozta meg. Mi kezdetekkor elsősorban az angol, amerikai beat zenét játszottuk, utána kezdtünk áttérni a rock and rollra. Ők jórészt saját számokkal léptek közönség elé, viszonylag hamar feloszlottak, mi tovább folytattuk. Fenyő gyakorta volt a vendégünk: kiválóan énekelt – többek között – Elvist, Bill Haleyt és Ricky Nelsont. Ő beszélte rá néhai énekesünket, Szabó György Balázst, hogy álljon ki Fats Dominóval és Joe Cockerrel, amelyeket korábban nem énekelt.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
(forrás és képek: Music Media Magazin)
